road .

Nem kell más, úgy csókolnám a szádat,
Letépném az összes ruhádat,
Ahogy azt nem csinálta még más!
Nem kell más, amikor a szemembe nézel,
majd attól a tűztől égsz el,
Amit te bennem gyújtottál,
És nem kell más!

szárnyalás ..

Mélyre kell merülnünk ahhoz, hogy magasra szárnyalhassunk.

pillangó ~

"..Leginkább a pillangóhoz hasonlítok. Ha megpróbálsz birtokolni, kisiklok a kezeid közül. Ám ha szabadon engedsz, örökké hozzád repülök majd.."

!!!

ahhhhw. *___*

shiver

"Minduntalan, a szerelem tájképe mégoly ismerős,
S a templom kis udvara is panaszos nevével,
S a rettenő, titokzatos szakadék, ahol a többiek
Végzik: minduntalan mégis ketten kijárunk
A vén fák alá, leheverünk megint
A virágok közé, szemben az éggel."

cod. ^

maradni szeretnék, hisz menni fáj,
ölelni szótlanul, de manapság álmodni kár.
csak még egyszer búj hozzám, a búcsúkönny oly hasztalan,
ne hullajts értem egyet sem, csak fogadd el, már vége van
maradni szeretnék, de túl sok emlék fűz hozzád,
haladnom kell, a szívem úgyis újra eldobnád!

csalódás

utálom ezt. utálom, hogy mindig mindenkiben csalódnom kell. és utálom azt, hogy mindig abban csalódok, aki a legfontosabb a számomra. szenvedek.. és egyre nehezebb eltitkolni, hogy fáj..

hidd el ..

hidd el, nekem akkor kellesz, ha már senkinek sem kellesz. hidd el, nekem akkor vagy jó, ha már senkinek sem vagy jó. (L)

őt is megviseli ?!

mindig újra és újra meghallgatom azokat a zenéket, amelyeket akkor szerettem, újra megnézem a régi képeket, ösztönösen előidézem az emlékeket.. és egész nap, minden percben azon elmélkedem, hogy vajon az, ami engem ennyire megvisel, őt is megviseli?!

vagyok én..

Vagyok én.Tele hatalmas álmokkal. Kételyekkel. Félelmekkel. Aggodalommal. Bizonytalansággal. Érzelmekkel. Hangulatokkal. Hamis mosolyokkal. Igaz mosolyokkal. Könnyekkel. Határozott véleményekkel. Furcsa szavakkal. Iróniával. Gondokkal. Szeretettel. Küzdelemmel. Kitartással. Élettel..

élet ..

Az élet megtanított arra, hogy mikor harcoljak valakiért, és mikor álljak félre. Megtanított, hogy mikor a legfontosabb döntéseket hozom, döntsek jól! Az élet azt is megmutatta, hogy sok embert elvesztek, és sok embert el kell majd engednem, akiket szeretek, de erősnek kell lennem. Idővel begyógyulnak a sebek, mert aki elment, az nem jön vissza.’
Nálam ez valahogy másképp alakult. Engem az élet csak remélni tanított meg. Remélni azt, hogy felismerem majd, mikor kell harcolni, s félreállni. Remélni, hogy jó döntést hozok, mikor döntést kell hoznom. Remélni, hogy akit elvesztek, annak jobb lesz, és én majd erős tudok maradni, hogy továbblépjek, és csak a jó emlékeket őrizzem meg. És remélni azt, hogy a sebek idővel tényleg begyógyulnak!

...

 csak dőlnek a szavak és bömböl a zene,őrületbe hajszol ez a monoton menet,menekülsz csak nem tudod mi elől..lesz egy pillanat amikor az életed eldől.

van aki..

mindenki másba menekül, ha bánat éri. van, aki iszik, van, aki drogozik, van, aki zenét hallgat, ül, és némán néz.

álmodozó lány

Én mindig egy álmodozó lány maradok, hiába tudom, hogy az élet kegyetlensége az összes álmomat romba fogja dönteni. Mégis remélem, hogy a legjobban őrzött álmom valóra válik. Ez az, hogy megtaláljam a boldogságot…

tudom, mit gondol...

...Tudom, mit gondol. Hogy ez csak egy ostoba nyári románc volt. De nem. És félek, hogy soha többé senkit nem fogok úgy szeretni, mint ahogy őt szerettem.

szeretném, ha szeretnél.

Nem vagyok egy könnyű eset. mindig kimondom amit gondolok, hisztizek, néha túltervezem a dolgokat, valamikor meg megyek a fejem után épp ahogy jólesik. szeretek elveszni a pillanatban, egy mosolyban, egy nevetésben. sok pofont kaptam már, de megtapasztaltam, hogy küzdeni kell, nem szabad feladni. de egyvalami még mindig hátravan. még sosem voltam szerelmes. ez a dolog váratott magára eddig. most sem vagyok az, csak valami megváltozott bennem. nem érzem, hogy az a kemény, öntudatos lány lennék aki eddig voltam. rám tört ez az egész kopogtatás nélkül, és nem tudok mit kezdeni vele. nem tudom mi lesz veled, velem, velünk. de már ha rád nézek vagy csak látlak magam előtt, látom repülni az időt. nem tudnám se megmondani, se megmutatni, hogy mit jelentesz nekem. mert még én sem tudom. csak azt érzem, hogy valami jó lehet belőlünk. és ezt nem szabadna veszni hagynunk. és igen. szeretném, ha szeretnél!

:D