Rád gondolok, a sírás fojtogat, ha behunyom szemem még látom arcodat, még hallom a hangodat, s érzem illatod, mintha még mindig itt lennél, rabod vagyok. Az emlékek és az álmok, mintha láncok lennének, fogva tartanak, a múlthoz kötnek. Próbálok szabadulni, eltépni a kötelet, s feledni, hogy mennyire szerettelek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése