A házasságunk nem egy tündérmese, nem hint rám rózsaszirmokat, és
hétvégenként nem repít el Párizsba, de ha levágatom a hajam, észreveszi.
Ha felöltözöm, hogy elmenjek valahová, megdicséri a ruhámat. Ha sírok,
letörli a könnyeimet. És mikor magányos vagyok, szeretettel vesz körül.
Ugyan kinek kell Párizs, ha megölelik helyette?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése