Te voltál már úgy,hogy azt hitted belehalsz a fájdalomba annyira hiányzik? Szereted, tiszta, mély szerelemmel. Hittél neki, bíztál benne, a nap minden órájában rá gondoltál, felnéztél rá, ölelő két karja közt megnyugvást találtál. Lested a gondolatát, remegve vártad a telefonját, éjszaka átbuszoztad a várost, hogy vele lehess.
Mindent megtettél érte, mégis vége lett és nem tudod miért... Azt hitted, az aranyfonál, amivel összekötött a sors benneteket,soha nem szakad el.... Tévedtél. És vársz egy jelre, telnek a napok, hónapok,évek..és te Vársz
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése